Látta valaki Bobby Rydellt, Leif Garrett-et, a Bay City Rollers-t vagy 98 C’-t mostanában?

Kevés   dolog van a zenei iparban, ami abszolult és végérvényesen halott, mint egy kimosott és leporolt tini banda. De ezzel ellentétben ,furcsamód több ezer sikítozó fenőtt nő volt a Bradley Stadionban szerda éjjel akik eddig még soha nem szereztek jegyet a New Kids On The Block koncertjére!

Becsületesen megvallva a New Kids On The Block visszatért és ezzel kellemes meglepetést okozva a  harminc valahány éves  nőknek, akik ezzel megújíthatnak egy „öreg” gyerekkori szerelmet.

Az este -a show- egy megújítás bejelentésével kezdődött, mely narancssárga színben ragyogott ,az elsötétített stadionban, „15 évvel ezelőtt elmentek, de ma este A  Block visszatért”

És tényleg, Ők itt vannak. . Joey McIntyre, Jordan Knight, Donnie Wahlberg, Jonathan Knight és Danny Wood  övék maradt az álommese ;Nem nyertek 60 fontot vagy kopaszodtak meg.,de nem ám...fittek, napbarnítottak és Jordan még mindig kiénekli a magas hangot.

A show-nak a magját a régi slágerek adják, mint a „ Please don’t go Girl”, Cover Girl” és az újra remixelt  „Didn’t I (Blow Your Mind This Time).”

És itt van az új album, is -A Block. Az új slágerekben kevesebb a klasszikus Motown/Jackson Five sablon és több a kortárs „városi” megközelítésben. Nicole Scherzinger a Pussycat Dolls-ból mutatta be a az album új számának egyikét a „Grown Mant”, hogy segítse a srácokat a "Grown Maneket"!

Szövegvilága egy kicsit lényegretörőbb , szókimonóbb, szexuálisan túlfűtött…de csak egy kicsit.  A New Kids On The Block még mindig romantikus. Közelítve a 40-hez van egy kis ellentmondás a srácok körül; fiú csapat –felnőtt nőknek.

Nézve Őket annyi év után, néhány dolog azonban  csak  látszólagos. Ha Őket  is a Temptations és a  Jackson 5, mintájára építették, akkor  a New Kids szintén a 90-es évek fiúbandájának a sablonja volt.

A zene- és itt  valószínűleg ebben  több a  nosztalgia, mint a  zene- tartja fent ezt , jobban mint ahogyan azt ellehetne képzelni!

A popzene csavarjai közül az egyik az, hogy a komoly rockzene gyakran nem olyan kor álló, mint a popzene. Gondoljunk csak  George Harrison –ra és Ringo Starr-ra. A szólókarrierjük kezdetén Harrison sokat dícsért Hare Khrisna rock slágere az „All Things Must Pass”, amíg Ringo a barátságos „pártdalokért” volt kedvelt, úgy mint a „It Don’t Come Easy” vagy a „The No No Song”. Közel 40 évvel később, Harrison zenéjének keleti miszikája nagyon a 60-as évek, míg a ’No No Song’ még mindig egy jó zene.

Ugyan így a „Cover Girl” zenéje még mindig egy jó  zene ,ugyan úgy mint a 80-as évek zenéje és a Culture Club is; a fiúcsapatokról elmondhatjuk, hogy egy  nagyon jó hagyaték,egy korszakalkotó hgyaték!